Nők az állatkínzás ellen

 

Utóbbi, fennállásunk két éve során, nem egyszer váltott ki csodálkozást, értetlenséget egy-egy olvasónkból, felvillantva a tényt, hogy az állatvédelem esetenként tárgyként használja a nőket (pl. meztelenkedés a bundaviselés elleni kampány részeként - mivel ennek világos oka van, én feministaként sem látok benne problémát), illetve a masnis ölebbel vigyorgó celeblány, valamint a macskákat etető idős hölgy (szerintem a többihez képest még viszonylag ártalmatlan) nőellenes sztereotípiáit. (Én bírom egyébként a macskás idős hölgyeket, szomszédunkban is van egy, és nagyon jó fej!

Emily Dickinson amerikai költő Carlóval

Akadt olyan is, aki úgy vélte, az emberek, főleg a gyerekek védelme sokkal fontosabb az állatokénál. Mi viszont úgy gondoljuk, amellett, hogy ne sajnáljuk már azt a kevés figyelmet az állatoktól, amit kapnak (és szerintem ez nem megy más elnyomottak rovására, mert önmagában fokozza az erőszakellenes attitűdöt a társadalomban!); nem lehet és nem kell rangsort felállítani, különösen azért nem, mert mindenfajta elnyomás a felsőbbrendűség - nem minden férfival azonosítható, de - maszkulin képzetéből fakad. Nők elleni erőszak, kevésbé privilegizált férfiak elleni erőszak, háború, nőkre, férfiakra vagy gyerekere irányuló zaklatás, nemi erőszak, mások kizsákmányolása, a (nem elnyomó) másság elutasítása, az állatkínzás - ezeknek a gyökere mind egy: olyan fajta előjogok hegemón képzete, amit civilizált férfi is elutasít, de amit helyzetüknél fogva (a hatalomból kirekesztettek tisztánlátása - P. Bourdieu) nők vesznek nagyobb arányban észre.

                             Fentiek miatt az állatvédők közt tapasztalataim szerint is nagyobb arányban vannak jelen nők: pl. szülővárosomban, Szegeden is eddig inkább csak női aktivistákkal találkoztam. A - FIGYELEM, AKTUÁLIS!!! HA TÉNYLEG TENNI AKARSZ AZ ÁLLATOKÉRT, NÉZD MEG AZ OLDALUKAT!!! - most alakuló, a sintértelepeket a jövőben felváltandó, állatvédelmi szervezetek által működtetett Állatvédőrség (bővebb info a link mögött) Csongrád megyei képzésére is látványos többségben nők jelentkeztek (bár remélem, férfiak közül is lesz még, aki észbe kap - a vizsgával záruló képzés minden megyében külön-külön 50 fő megléte esetén indul!)

2. Nők, köztük feministák, mint kiemelkedő állatvédelmi aktivisták

Frances Power Cobbe (1822-1904) ír szüfrazsett és állatvédelmi aktivista

A nők kezdetektől fogva érzékenyebbnek bizonyultak az elnyomás minden formájára, így az állatkínzásra: míg az amerikai szüfrazsettmozgalom a rabszolgafelszabadítással fonódott össze, a korai brit nőjogi aktivisták közt több olyan akadt, aki egyúttal az állatok viviszekciója azaz élve boncolása ellen is küzdött. Köztük kiemelkedő az ír nőjogi és állatvédelmi aktivista, Darwin barátja és kemény kritikusa, író és újságíró, Frances Power-Cobbe, két, ma is működő, az állatkísérletek korlátozására irányuló szervezet alapítója (Society for the Protection of Animals Liable to Vivisection (1875); British Union for the Abolition of Vivisection (1898). Az Edward-kori Anglia kedélyeit alaposan felborzolta a "Brown Dog Affair", egy eszméleténél levő kutya kegyetlen élve boncolása 60 orvostanhallgató előtt. Az állatvédő nők a hideg racionalitást képviselő maszkulin tudományszemélet férfi híveivel küzdöttek. (Bár akadtak  természetesen jóérzésű férfiak, akik melléjük álltak!) Az élveboncolás viktoriánus gyakorlata és a vele szembeni aggályok visszaköszönnek H. G. Wells Dr Mureau szigete c., több filmfeldolgozást megélt regényében is. 

Coral Lansbury szerint (The Old Brown Dog: Women, Workers, and Vivisection in Edwardian England. The University of Wisconsin Press, 1985) a leszíjazott és megkínzott kutyában a nők saját szenvedésük tükörképére is ráismertek: a Brixton börtönben leszíjazott, orron keresztüli,rendkívül fájdalmas kényszertáplálásnak alávetett, éhségsztrájkoló szüfrazsettek illetve a "hisztériásnak" bélyegzett, nőgyógyászati műtóasztalra szintén leszíjazott, csiklóeltávolítással (!) illletve sterilizálással "kezelt" nők kínjaira. (Megj. Elaine Showalter The Female Malady c. könyvében olvashatjuk: 1. mint az 1. világháború idején a borzalmaktól idegileg megviselt katonák által kiderült, a "hisztériát" nem a méh (uterus - innen a szó) vándorlása okozza és nem női betegség, 2. a "hisztérikusnak" bélyegzett tüneteket nem a női mivolt, hanem a nők társadalmi korlátozottsága, elnyomott státusza, lehetőségeinek hiánya és - a viktoriánus társadalom normái szerint - elfojtott szexualitása okozta - ennek ellenére addig a férfi orvosok jó pár nővel elbántak a műtóasztalon és az elmegyógyintézetekben.)

Power-Cobbe munkásságát megelőzve, az első nagyobb kutya- és macskamenhelyet is egy nő alapította Angliában, Battersea-ben: Mrs. Mary Tealby. A szintén állatbarát Viktória királynő (kinek kedvenc kutyáját Dashnek hívták) örömmel vállalta a máig létező intézmény patronálását.

Szintén kedves és elhíresült figurája a viktoriánus kornak Elizabeth Barrett Browning kutyája, Flush - Virginia Woolf azonos című regényében az ő szemszögéből meséli el a költőnő Robert Browninggal kibontakozó szerelmét, szökését és későbbi életét. Hírhedten macska- és kutyabarát volt mindhárom Bronte-nővér is, különösen Emily.

További jelentős állatvédelmi aktivisták: Christine Stevens (az Animal Welfare Institute alapítója, 1951), valamint a PETA (People for the Ethical Treatment of Animals) alapítója, Ingrid Newkirk. Utóbbi szervezet listáját rendszeresen érdemes figyelni (örülnék, ha a magyar ágazat vagy egy önkéntes egy hazai piacra adaptált, áttekinthetőbb verziót készítene...!) - ismét egy tipp, ha tenni szeretnél az állatok védelméért: figyeld a PETA listáját (www.peta.org) és ne vásárolj olyan kozmetikumot, tusfürdőt, testápolót, parfümöt, sminkeszközöket, tisztítószereket, melyek gyártásához állatkísérleteket is használtak. Válassz az állatkísérleteket nem alkalmazó cégek termékei közül (ezekről is van egy lista), és barátaidat, ismerőseidet is biztasd erre!

3. Az állatvédelem további lehetséges irányai, ezekkel kapcsolatos dilemmák

Donna Haraway feminista tudományfilozófus Cayenne nevű kutyájával

Az állatvédelem újabb és radikálisabb iránya az Animal Rights Movement, mely nem csak az állatkínzást és a kozmetikai célú állatkísérleteket utasítja el, hanem elvei azt is magukban foglalják, hogy az állatokat táplálkozásra illetve orvosi célú kísérletezésre sem szabad felhasználni. A környezettuddatosságra, környezetvédelemre nagy hangsúlyt fektető, a környezet károsítását a nők elnyomásával párhuzamba állító ökofeminizmusnak létezik egy vegán iránya, mely a húsevést a hegemón maszkulin attitűddel azonosítja. (Carol J.Adams, The Sexual Politics of Meat: A Feminist-Vegetarian Critical Theory) Újra és újra felmerülő kérdés, hogy szükséges-e eddig elmenni, azaz lehet-e hiteles állatvédő, aki nem vegetáriánus, és/vagy állatokon tesztelt gyógyszerekkel kezeli magát. Az én személyes pozícióm szerint (fenntartásokkal és némi kényelmetlen érzéssel bár, de) igen. Első lépésben az állatkínzást és a felesleges, kozmetikai célú állatkísérleteket kell felszámolni, illetve a haszonállatok tartását valamint az orvosi célú állatkísérleteket (ennek irányában történtek már lépések) szigorúan szabályozni - ha ez megvalósul, akkor lehet esetleg tovább gondolkodni. 

Theodore Rooselvelt lánya és kritikusa, Alice Leóval

Először ne használjuk kozmetikai célokra, (ezt nehezebb megoldani, de) ruházkodásra és agressziónk levezetésére az állatokat  és terjesszük el a FELELŐS ÁLLATTARTÁS szabályait (rendszeres állatorvosi látogatás - igen, az állattartás pénzbe kerül, erre muszáj valamennyit szánni!, kismacskák  barbár, primitív eliminálása pl. vödörbe fojtás helyett ivartalanítás, és társai... Figyelem: A KUTYA, MACSKA NEM "FOGYÓESZKÖZ"!!! A kutya helyesen tartva fajtától függően 10-15, a macska 18-22, akár 25 évig él, ha nálunk rendszeresen messze nem így szokott lenni, valamit nagyon rosszul csinálunk. Nem szabad úgy hozzáállni, hogy "elütötte az autó, sebaj, idén is hozunk egy új kiscicát"!) - ha ez megvan, az össztársadalmi tudatban, utána tegyük mérlegre a kérdést, hogy orvosi kísérletekhez illetve tápláléknak használhatók-e. Figyelembe kell venni, hogy léteznek olyan táplálékallergiák ill. eü. problémák, melyekben, ha akarja az illető, ha nem, a hús válik az egyik fő fogyasztható táplálékká (pl. lisztérzékenység, a szénhidrát felszívódási zavarok különféle formái) illetve amikor kénytelen állatokon kikísérletezett gyógyszert bevenni. (A kiemelkedő állatjogi aktivista Linda McCartney rákos betegként nagyon szenvedett és mély lelkiismeretfurdalást élt át emiatt) Másrészt, a vegán-dilemmánál a végén oda lyukadunk, hogy vajon etethetem-e hússal a macskámat, azaz az ő mint húsevő-ragadozó egészsége, illetve a zsákmányállat élete kerül mérlegre.

4. Férfiak, erőszak és sztereotípiák

Macskák - hadd cáfoljak meg egy ma is élő csúnya sztereotípiát: a macskát szerető, macskát tartó férfiak nagyon is férfiasak! Szeretjük őket, mert empirikus észrevételeink szerint :) a macskás férfiak jelentős részéről az is elmondható, hogy nem hímsoviniszta. Naivan viccesnek tűnhet először ez az állítás, de gondoljunk bele: egy macskás férfi képes felülemelkedni a sztereotípiákon, és vállalni a nem erőszakos, nem macsó, érzelmes, gyengéd oldalát is, mindazt, amit egy macska tartása megkíván. (A macskákat, mint tudjuk, nem lehet úgy gyúrni, dögönyözni, mint egy kutyát.)

Pszichológiai vizsgálatok igazolják, hogy aki képes egy állatot (agresszió által motiváltan, szükségtelen fájdalomokozással) bántani, az emberrel is nagy eséllyel megteszi. Erre vonatkozóan nem tudok vizsgálatról, de logikusnak tűnik, hogy ez visszafelé is működik: aki szereti, tiszteli al (társ)állatokat, nagyobb valószínűséggel tesz így az emberekkel is, így párjával is.

Zárásképpen annyit, gondoljátok meg: biztos nem engedik a körülményeitek az állattartást? Elvileg az enyémek se engedték, mégsem fordítottam el a fejem, mégsem hagytam ott a gyönyörű teknőc-fehér, zöldszemű kiscicát - és az elmúlt években egyetlen pillanatig sem bántam meg. Ahogyan nem bánta meg egy ismerősöm se, akinek minden "racionális" ellenérv dacára (hely, pénz, gond, bőr bútor, bla bla bla) az érzelmei győztek, és állatot fogadott be az életébe! Ha egyetlen állatot megmentesz, máris tettél valamit a probléma megoldásáért! Diane Fossey etológus, a gorillákkal kapcsolatos tévhitek eloszlatója. Lásd a Gorillák a ködben c. könyvet + filmet.